Teil 1

Kidugtam a fejem az ajtón. Csend és sötétség mindenütt. Halkan osontam a hátsó ajtóhoz, majd egy mozdulattal elfordítottam a kulcsot és kiléptem a házból. Mostanában elég gyakran éltem ezzel a szökési lehetőséggel. A szüleim sose engednének ki hétköznap esténkét bulizni, tizennyolc éves korom ide vagy oda, így hát úgy döntöttem, sajátos módszerekhez folyamodom. Végtére is, amiről nem tudnak, az nem fáj nekik… És én túl profin csinálom ahhoz, hogy lebukjak.
- Na, végre! – a barátaim már a kocsiban vártak, hogy a parkba vigyenek, a rögtönzött kis partira. Elég gyakran vannak ilyen bulik, habár illegálisak, reggelre csak az üres poharak árulnak el minket. Minden alkalommal, más helyen rendezik meg a suli nagymenői és mára a parkot választották.
- Bocs, csak az anyámék nem akartak elaludni – forgattam szemeimet, majd kibújtam a vékony, ám térdig érő kabátomból. – Mit szóltok?
- Wow. Szexi – kacsintott rám Phil a kormány mögül. Nem volt már teljesen józan, de sokkal jobban értett a vezetéshez, még így is.
- Hát bébi, ha Olli ettől nem hidal le, akkor semmitől – tárta szét karjait Petra elégedetten. Nem régiben barátkoztunk össze, mikor elhatároztam, bármi legyen is az ára, megszerzem Ollit. Ő a suli legmenőbb pasija, de ahogy minden csajon, rajtam is keresztülnézett kezdetben, így hát elhatároztam, hogy nem hagyom magam.
- Remélem is – mosolyogtam elégedetten, miközben az autó megállt alattunk. Kimásztunk és a kis tömeg felé indultunk. Mindenki itt volt, aki csak számít. Körbeüdvözöltük őket, majd türelmetlenül vártam, hogy Olli végre észrevegye új, szexi külsőmet.
- Jól nézel ki – inkább hangzott megállapításnak, mintsem bóknak, mégis majd kiugrottam a bőrömből.
- Kösz – rántottam vállat mosolyogva. A régi barátnőmmel bizonyára sikítozva egymás nyakába borultunk volna, rögtön azután, hogy Oliver elfordult, de Petra egészen más volt. Ő túl menő volt az efféle, kislányos hülyeségekhez, szóval talán nekem is fel kellene nőnöm hozzájuk…
- Hé, Hanna bébi! Gyere csak! – intett felém a cigarettájával. Közelebb lépkedtem hozzájuk.
- Igen? – amennyire csábosan csak tudtam, rámosolyogtam. Úgy tűnt hatott. Közelebb húzott, sőt inkább rántott, magához és nyelvét beleerőltette a számba. Hazudnék, ha azt mondanám, ilyennek képzeltem el az első csókomat vele.
Kezét a szoknyám alá csúsztatta és az engedélyemmel nem törődve, kezdett el fogdosni, markolászni.
- Kérsz? – nyújtotta felém cigarettáját. Nem akartam azzal jönni, hogy sportoló vagyok és ez egészségtelen, ő menő gitáros, és ahogy láthattam, nem igazán érdekli az egészsége.
- Kösz, nem – ráztam fejem tiltakozóan.
- Jaj, ne légy már ilyen kislány! – forgatta szemeit. Talán a bizonyítási vágy hajtott, talán az, hogy majd megvesztem érte, mindenesetre jó nagyot szívtam cigarettájából. – Még egyet! – megismételtem az előbbit, miközben az ő kezei ismét szoknyám alatt jártak. Nem tudom, pontosan milyen hatásainak kellene lennie egy cigarettának, de a második alkalommal már éreztem, nagyon erős. Köhögni kezdtem, mellyel nem törődve az egyik fa törzséhez préselt és vadul ügyködött ruhadarabjaim levételén. Kezdtem kijózanodni a köhögésből. Toppom pántjához kaptam, de addigra már eltépte.
- Hagyd abba! – kértem, de nem hallgatott rám. – Oliver, fejezd be! – szóltam erélyesebben, ám gyanítom nem hangom ereje, hanem a közeledő rendőrautók szirénája miatt fejezte be.
- Futás! – kiáltozták mindannyian.
- Hol a táskám? – néztem körbe.
- Izéé… itt van – nyújtotta felém Oliver egyik barátja. Úgy tűnt, valamit sunyít, de nem különösebben érdekelt. Minél előbb a kocsihoz akartam érni.
Kezemet a mellemhez szorítottam, ez a szerencsétlen széttépte az egész felsőmet! Kinyitottam a kocsi ajtaját, mire egy srác bepattant előttem.
- Hé! – mordultam fel.
- Bocs kislány, nincs több hely! Indíts! – szólt Philnek. Még láttam, hogy Petra megrántja a vállát, majd elmentek ott hagyva egyedül a park közepén. Elfuthattam volna, de teljesen fölösleges volt. A zsaruk már ott álltak mögöttem.
- Velünk kell jönnöd! – fogta meg egyikük a vállamat, majd hátrahúzta kezeimet.
- Ne, várjon! – ellenkeztem. Még mindig a sokk hatása alatt álltam, amikor rám tették a bilincset és beültettek hátulra. Hogy jutottam én ide? Hogy hagyhattak cserben a saját barátaim? És mégis mi a fenéért van bilincs a kezemen??